Az előző részben eljutottunk odáig, hogy mákdarálóval kinyertük a zöld nedűt.

Itt a vége felé azonban mindenképp tisztázandó, hogy a mákdarálónál vannak jóval hatékonyabb préselők, így jobb kihozatal érhető el. Azonban kerüljük a gépit, mivel a közben keletkező hő bomlasztja a hatóanyagokat. Így nincs mese, nekünk kell ezért izomerővel megküzdeni, vagy egy hűtéssel ellátott préselőt venni, aminek nem akarjuk tudni az árát.

De ne felejtődjön el az a dicsőséges tény, hogy van egy adag levünk, amit rögtön gallér mögé rejtünk, és jól meg is lepődünk.
Véleményt nem mondok, csak annyit, hogy maradok a Búzafűlépor kapszulánál, és amúgy meg mindenki próbálja ki maga és döntsön az élmények milyenségéről.

Az eddigi folyamatokat bárki megteheti otthonában – persze ha van hozzá elegendő helye 16 tálcának -, ami nem azt jelenti, hogy 16 naponta lesz egy pohárnyija, hanem azt, hogy minden nap kell új földet használni, áztatni, csíráztatni, vetni, letakarva várni, megküzdeni betegségekkel, megint várni, aratni, préselni, és végül megszokni a nyers ízt. Szóval úgy játszani naponta búzafű termesztéssel, mint a tányérpörgető bohóc.

További tudnivalók, hogy a levágott füvet pár napnál tovább nem lehet hűtőben tárolni, a kipréselt lét pedig fél óránál. A lefagyasztáshoz pedig speciális körülmények kellenek, és az is csak pár hónapig használható, így a kirándulásra is legjobb, ha mindenki viszi magával a teljes mezőgazdasági szettet.

Na, de a történetünk még nem ért véget. Ugyanis Péter biogazda nem áll itt meg, hiszen az üvegházában szinte búzafű inkubátort hozott létre a tökéletes körülmények megteremtésével. (Ami több év kísérletezés eredménye.)
Továbbá a gyártás legkényesebb része még csak most következik: a tápanyagokat megőrző hűtve szárítás steril körülmények között.

Aztán jöhet a mérés, csomagolás, címkézés, kiszállítás, és máris tadaaam: a szánkba dobhatunk napi kétkapszulányi kincset érő port.

Ennek köszönhetően csak elenyésző ember válik a búzafűlé „rabjává”, ami Simon Péter biogazda számára igen kellemes kötöttség, hiszen egy élethivatásról van szó, ahogy már volt szó erről itt.

Zárásként, ahogy a mesék végén is van: Aki nem hiszi, járjon utána!

Ha úgy gondolod, a búzafűnek elég egy „rabszolga” is, akkor a kényelmes egészséget itt választhatod, de még informálódhatsz is a jótékony hatásokról ide kattintva.