nyakal.jpg

Az előző bejegyzésben leírtak folytatásaként:

Csíráztatást követően beszereztem egy étkezdei önkiszolgálós tálat, amibe elterítettem a földet, majd rá egyenletesen a kicsírázott magokat, és letakarva egy másik tállal 3 napot vártam. (4. nap).

Ekkor levettem a takarást, amit majdnem vissza is dobtam meglepetésemben, mert nem éppen a várt látvány fogadott. Nagy, erőteljes, kissé barnás, a fényt kereső hajtások fogadtak, holott én szép zöld zászlórudakra számítottam. De hát én sem rózsás szépségemben kerültem elő édesanyámból, úgyhogy kaptak a füvek még egy esélyt.

Friss levegőre tettem a tálat a porontyokkal és kaptak némi vizet, ami ugyancsak kulcskérdés, mert egyszer sok lett, máskor meg kevés. Egyik változatot sem viselik el zúgolódás nélkül, csak a tökéletes bánásmódot szeretik, minden más trauma nekik, még ha ezt nem is közlik. (Mert ugyan hogyan tennék?)

A locsolás szükséglete függ a hőmérséklettől, páratartalomtól, napfénymennyiségtől, benti vagy kinti tartástól.

Az elhelyezés sem mindegy, mert például nem szeretik a közvetlen napsugarat, akadályozza fejlődésüket. Így a megfelelő helyre téve és próbálva biztosítani a még elviselhető körülményeket, reménykedtem. És akkor meg jön a penész. Penééész? Mégis hogy képzeli? Hiszen a fűerdő szabad levegőn van, járja a szél, és még napsütés is van, mégis bepenészedik. Ezt is meg kell oldani némi bio permettel.

Mint látható, valóban elég kényes, amit további 12 napig tudtam tapasztalni, míg aratásra kész állapotba került. (16. nap)

Folytatva a gyártás szörnyű megpróbáltatásait – ami még koránt sincs vége – valahogy ki kellett találni felkészületlen laikusként, hogyan csalogassam ki a folyékony, zöld aranyat a levelekből. Más ötlet nem lévén, jött a mákdaráló.

Szerencsére, ha nem is teli találat lett, működőképesnek bizonyult. Az egész tálat leszüretelve (25x35 cm alapterületű) a hozam egy kicsivel lett több 0,5 decinél, ami pontosan egy napi adag. Egy napi adag!?

Ez erősen meglepő volt, hiszen fél hónapot kellett várni és izzadni, amit ráadásul nekem – gyakorlatlanként – több mint 1 órába telt kipréselni.

Na de, hogy mit csináltam a lével, az legközelebb kiderül…

Ha már tűkön ülsz, a kényelmes egészséget itt választhatod, amiről bőséges információ e helyen érhető el.

Címkék: búzafűlé búzafű

A bejegyzés trackback címe:

https://buzafulepor.blog.hu/api/trackback/id/tr465852444

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása