Ez a bejegyzés azért született, mert számos hozzászólást kaptunk különböző posztokra, hogy miért kellene megvenni „ennyi” pénzért a Búzafűléport, mikor magunk is otthon előállíthatjuk, közel ingyen? A kérdés teljesen releváns, már csak azért is, mert eddig nem beszéltünk megfelelően a búzafűlé előállításának „szörnyű következményeiről”.

Nyílt titok, hogy én a forgalmazás bonyolult feladatát vezénylem, Simon Péter pedig a professzionális gyártásét. Ettől függetlenül, mechatronikai-mérnök hallgató lévén nekem is ki kellett próbálnom a gyakorlatban a búzafűlé „gyártását”. Így kis saját, és Péter biogazda tengernyi tapasztalatán alapulnak a következő sorok, amit három fogásban tálalunk.

Bár elmondva úgy tűnik, hogy a búzafű termesztése csupa játék és mese, de ahogy a Hupikék törpikék élete nem, ez sem az.
Kezdjük az alapozásnál, vagyis a földmunkánál. Természetesen én meg sem próbáltam produkálni azt a termőföld minőséget, amit Péter gazda évek alatt kísérletezett ki a búzafű speciális igényeinek. Ugyanis elég kényes egy jószág a búzafű, hiába milyen szépen nő az út melletti földeken. Ha nem kapja meg a megfelelő minőségű és mennyiségű tápanyagot, akkor is szép zöld lesz, de szinte hiába, mert a beltartalma nagyjából avval lesz egyenértékű, mintha kimentünk volna legelni a kerti gyepet. A fűtermesztés teljesen más műfaj, mint a búzaszem-szaporítás.

Lényeg a lényeg, hogy mindannak a jövőbeni ásványi anyag, mikró és makró elem, aminosav, fehérje, szénhidrát, vitamin, enzim és klorofill alkotóelemeinek már benne kell lennie a földben, amit a búzacsíra fel fog használni a növekedéshez. Ami azt jelenti, hogy az a termőföld pontosan egyszer használható, utána ki kell dobni, mert kimerült.

Na, de menjünk tovább, hiszen remek földünk van. Jöhet a gyártás közepe, vagyis a magja, a búzaszemek beszerzésével, amik természetesen öko forrásból származnak. (Ugyanis a nem bio mag növényi szöveteiben különösen jól feldúsul a permetezőszer és műtrágya, ami miatt a növényke kevéssé fejlődik, és mellesleg így mérgező.)

A magok áztatásához egy porcelán tálat használtam, amihez előbb külön megmostam a magokat, majd utána a tálban lévő vízbe helyeztem őket, és konyharuhával fedtem. A 12 órás áztatás után újabb mosás, majd nedves kendős tálba tétellel megint 12 óra várás a csíráztatásra (1. nap)...

A következő napok történéseit legközelebb mutatom be.

Ha addig nem bírod ki, akkor ide kattintva tudhatsz meg többet a beltartalomról, és ha az egészséget kényelmesen választod, itt megteheted.