Szinte már mindent elmondtam nektek a búzafűléporról – na jó, van még miről mesélni – de eddig még nem esett szó magáról az alapanyagról, a tönkölybúzáról. Gondoltátok volna, hogy a 20. században nem is nagyon volt elérhető ez a több ezer éves növény?

Egészen a 19. század végéig termesztették Magyarországon a tönkölybúzát, aztán a feledés homályába veszett. De ne szaladjunk ennyire előre.

Az ősbúzának tartott tönkölybúza már a Bibliában is megjelent, gyógyító hatású növény. Egyes kutatók a bibliai mannával is azonosítják. A legrégebbi tönkölybúza maradványok egyébként a Nílus-völgyéből származnak, de a növény keletkezési helye állítólag az Alpok vidéke. Szép utat járt be. Hazánkba is valószínűleg a Dunán folyó hajózás által jutott el, bár a feltételezések és a bizonyítékok szerint már az ókori rómaiak is fogyasztották a Kárpát-medencében. A feltárt római sírokban gyakran találtak a kutatók tönkölybúza magot.

Termesztésével hazánkban is foglalkoztak, de aztán átvették helyét a nagyobb terméshozamú, könnyebben betakarítható búzák. Egészen 1998-ig kellett várni arra, hogy két gabonanemesítő, dr. Kajdi Ferenc és dr. Kalmár Gergely visszanemesítse.

A tönkölybúza fehérjetartalma és több összetevőjének hatóanyaga is jóval nagyobb a hagyományos búzáénál. A B12 vitamin kivételével tartalmazza az összes B-vitamint, és rengeteg E-vitamin is van benne. De rézből, vasból, mangánból és cinkből is jóval több van benne, mint a búzában, és igen gazdag kalciumban, magnéziumban, foszforban és szelénben.

Nagyon jól használható koleszterinszint-csökkentő és érelmeszesedést megelőző ételeknél, sőt, cukorbetegek is fogyaszthatják, ugyanis jóval kisebb a szénhidrát- és rosttartalma, mint a hagyományos gabonaféléknek. És mindezeken felül még az idegrendszerre is jótékony hatással lehet a benne található esszenciális zsírtartalomnak köszönhetően.

Úgy gondolom ez a növény tökéletes alapanyaga a búzafűlépornak, ami színével, összetevőivel, hatásával szintén az egészséget, az egészséges életmódot, a hosszú életet hirdeti.