Már volt szó korábban arról, hogy mitől bio a búzafűlépor, most viszont a biogazdálkodásról általánosságban szeretnék írni nektek.

Van, aki öko- vagy organikus gazdálkodás néven ismeri ezt a tevékenységet, ami szinte csak annyiban különbözik a hagyományos gazdálkodástól, hogy a szintetikus növényvédő szerek helyett bio trágyákat, természetes szereket használnak a termelés során. A trágyázás, a növényvédelem és a biológiai ciklusok itt is ugyanúgy megvannak.

Évszázadokon át egyébként biogazdálkodás folyt szerte a világban, egészen az ipari forradalomig, amikortól rengeteg mesterséges anyagot kezdtek használni a mezőgazdaságban. A káros mellékhatásokra gyorsan fény derült, így már az 1920-as években megjelentek az első kezdeményezések a mesterséges szerek nélküli termelésre. Rudolf Steiner nagy hangadója volt ennek a termelési formának Közép-Európában. Őt követte Albert Howard Angliában, aki szintén a mezőgazdaság egyre növekvő mesterséges műtrágya igényét akarta valahogy ellensúlyozni.

A biogazdálkodás legnagyobb pozitívuma a „végtermék" összetevőiben keresendő. A természetes szereknek köszönhetően a bio növényekben is szinte hasonló mennyiségű az összetevők hatóanyag tartalma, mint a hagyományos eljárással termelt növényekben, azzal a különbséggel, hogy a mesterségesen előállított trágyák és növényvédő szerek nem jelennek meg semmilyen formában. A biogazdálkodásban nem a károkozók elleni védekezésé, hanem a megelőzésé a főszerep.

A bio növények továbbá sokkal ellenállóbbak az időjárás viszontagságaival szemben. Az esős időt és az aszályt is jobban bírják, mint hagyományos termelésű társaik.

Sőt, a biogazdálkodás egyetlen hátránya is előnnyé kovácsolható. A mesterséges szerek mellőzését több munkával kell pótolni, így a biogazdálkodás a munkahelyteremtésben is jelentős szerepet játszik.