Képzeljétek, édesapámat írásra sarkallta a búzafűlépor! Régebben rendszeresen futott, aztán egy időre abbahagyta és mikor újrakezdte, azt hitte, hogy nagyon rossz lesz, de pont az ellenkezője történt! De mondja el inkább ő:

„Mindig is szerettem a sportot. Általános iskolás koromban még versenyekre is jártam. Rövidtávfutó voltam. Érdekelt minden testedzés, főleg atlétikai területen. Később, gimnáziumban ez kiegészült a természetjárással. A mozgás és a természet szeretete a mai napig megmaradt.

Immár közel 58 évesen még mindig rendkívül fontos a futás. Engem a futás feltölt, megnyugtat. Az elmúlt év végéig, október közepéig naponta „körbefutottam a házat”.

Mivel egy hegyoldalban van a házunk, az erdő mellett, kerestem utakat, amelyeken otthonról elindulva egy kör után a másik irányból, mint amerre elindultam, haza érkezem. Ez a kör kb. négyezer méter. Van aszfaltos út, földút, erdei út, és van vízmosás, köves szakasz is. A szintkülönbség a körben kb. 50-60 m. Nagyon szeretem, mert változatos, gyönyörű. Nem könnyű. Ma például találkoztam az erdőben egy őzbakkal. Három nappal ezelőtt pedig egy borz futott velem szemben.

Szóval tavaly október óta nem futottam. Persze indokot mindig találtam, hogy miért nem. Két hete már annyira erős lett bennem a vágy a futás iránt, hogy „legyőzve” minden kifogásomat, újra elindultam. A félelmek persze ott sugdosták a fülembe: Nem fog menni. Nem vagy edzésben. Idősebb is lettél. Stb.

Na, sebaj, nekivágtam. Gondoltam, legfeljebb megállok, és sétálok. Nagyon jól esett a futás, és egyre másra jött egy-egy újabb döbbenet. Nagyon ismerem már a „ körömet”. Tudom, hol fogy el a levegő, hol nem akar emelkedni a láb, mennyi van még a legmagasabb pontig, hány kanyar múlva érek oda.

Az első csodálkozás akkor ért, mikor sokkal tovább tudtam futni a levegő „elfogyása” nélkül. A második döbbenet, hogy több mint fél év kihagyás után, rövidebb idő alatt haza értem, mint mikor edzésben voltam. És az igazi meglepetés: Sem akkor, sem az óta egy szemernyi izomlázam nem jelentkezett.

Végig gondoltam, hogy mi történt, mi változott? Az életvitelemben az égvilágon semmi, egyetlen dolgot kivéve: Rendszeresen iszom a búzafűlé porból készített italt. Óriási!

Ez az ital csodát tett! Megnövelte a tüdőkapacitásom: több oxigénhez jut a szervezetem. Több oxigén, tökéletesebb égés, nagyobb energiaszint, nagyobb teljesítmény. Hát nem csodálatos?

Kinek lehet fontos ez? Sportolók, táncosok, nehéz munkát végzők. Ilyen egyszerűen lehet a teljesítményt növelni.

A tüdőkapacitás növelése érdekes lehet az asztmával, allergiával birkózóknak. Jobb közérzet, napi fél deciliter búzafűlé por italtól.

Én élek vele.”

Kattints ide, hogy többet megtudj a búzafűlépor jótékony hatásairól, vagy akár meg is rendelheted itt.